A művészetterápia egy kreatív önismereti és önfelfedező módszer.
A művészetterápia során a saját alkotási folyamat kap fő hangsúlyt, a bennünk felmerült képek, gondolatok és érzések formájában.
Ez a módszer többek között fejlődési, feszültségoldási, önismereti lehetőségeket tartalmaz, mely segítségével finoman dolgozhatunk önmagunkon.
A 8 alkalmas foglalkozás sorozat kéthetente csütörtökönként kerül megszervezésere 18-21 óráig.
A művészetterápia módszere non-direktív módon ad impulzust, melynek célja, hogy előhívja tudattalanunkból a képeket, melyek létezéséről talán nem is tudunk.
Ezek papírra vetésével pedig egy könnyed, egót és személyiséget kikerülő módon tudunk szembesülni a bennünk lévő érzelmekkel, gondolatokkal és mintákkal.
A terápiás folyamat pedig segít abban, hogy ezeket átírjuk, feloldjuk vagy éppen felismerjük. Mindezt úgy, hogy nem kell sérüléstől, bántástól tartanunk, mert csak az kerülhet felszínre, aminek feldolgozása megérett bennünk.
Ezzel a módszerrel úgy lehet oldani a traumákat, hogy nem szükséges azokat újra átélni vagy beszélni róla. Egyszerűen „csak” alkotunk, és a folyamat maga az, amely gyógyít, támogat és fejleszt minket. Emellett segít, hogy könnyebben megnyíljunk, lágyuljunk, hogy tudatos és tudattalan részünk között létrejöjjön a Szivárványhíd, mely segít, hogy tudatosan élhessünk.
A természet dinamikájának, lélektani hatásainak és változásának figyelésével ráhangolódhatunk a saját, természetes biológiai ritmusunkra is, így újra az itt és mostba helyezkedhetünk. Olyan csodálatos módszer ez, mely külföldön nagy elismerésnek örvend, itthon még „gyerekcipőben” jár.
Mi magunk is szeretnénk, ha ez a módszer egyre ismertebb lenne, ezért már képzésünkbe is beépítettük, diákjainknak külön csoportokat indítunk, 2017-től pedig már mindenki számára elérhetőek lesznek ilyen programjaink.
A művészetterápia:
» kreatív és holisztikus,
» biztonságos kifejezési lehetőséget ad bonyolult érzésekhez,
» nem igényel művészi előképzettséget vagy tehetséget,
» segít, hogy közelebb juss belső énedhez,
» segít a test, lélek és szellem öngyógyító folyamataiban.
A tanfolyam kezdete: 2017. január 19. 18 óra
Budapest XIII. kerület, Váci út 4. II. 5. (Nyugati pu. mellett)
82-es kapucsengő
Diákok írták:Mit adott nekem a művészetterápia?
A suli legelső napján, amikor mindenből kaptunk egy kis kóstolót az Omniverzum repertoárjából, akkor találkoztam először a művészetterápiával. Lenyűgözött, hogy egy alkotásból mennyi minden kiolvasható. Így mikor év elején kiderült, hogy lehetőséget kapunk művészetterápiás foglalkozáson részt venni, nem is volt bennem kérdés, egyértelmű volt, hogy megyek.Szavakkal nem igazán lehet kifejezni, amit ez a csodálatos módszer nyújtott számomra. Ez tényleg egy terápia. A relaxációkkal és komoly zenei aláfestésekkel összekötött folyamat során minden egyes alkalommal át tudtam magamat adni az alkotásnak, elfelejtettem mindent ami “kint” van, és csak befelé figyeltem. Olyan gyorsan elrepült mindig az a 3 óra együtt, mintha az idő és minden más megszűnt volna körülöttem. Felszabadultan, új felismerésekkel tértem haza mindig, és alig vártam a következőt. Egyik alkalommal olyan önfeledt boldogság érzése töltött el, hogy az szinte katarzis élmény volt.
Sokkal többet kaptam, mint amire számítottam. Nem csak arról szólt, hogy rajzoljunk valamit, aztán kész. A relaxációk, a versek, a mesék, a zenék együttesen és komplexen segítettek hozzá ahhoz az állapothoz, ami segített elmélyedni, és kihozni a lényemben rejlő valóságot. Persze ezzel nem mindig volt könnyű szembesülni, de a csoportnak köszönhetően sosem maradtam egyedül, és közösen segítettünk egymásnak, hogy megértsük azt, ami bennünk van.
Azért is tetszik annyira, mert itt nem kell gondolkodni, agyalni, hanem egyszerűen csak maguktól jönnek felszínre azok a dolgok, amiknek jönniük kell, akkor, amikor annak itt az ideje. A színekkel és eszközökkel való játék kikapcsol, és megtanítanak a kontroll elengedésére.
Nagyon hálás vagyok, amiért megismerhettem ezt a módszer, és ennek köszönhetően egy új oldalról ismerhettem önmagamra.
Az egész a lelkünkhöz szól, megérint, és csak hagyni kell, hogy magával ragadjon ez a varázslat.
2. éves Spirituális Lélekgyógyász hallgató
» Évi tapasztalata a Művészetterápiáról:
“A Művészetterápia számomra azért különleges módszer, mert egyedülálló módon tud kapcsolatot teremteni a tudattalan világommal. Valójában maga az alkotás elindít egy nem tudatos feldolgozást, és a mélyben található sérülések felszínre hívogatása nem történhet másképp. Először kicsit feljebb, majd bizonyos aspektusait megmutatja, felszínre engedi, de csak olyan mértékben, ahogy az feldolgozható. Aztán következőleg egy másik aspektusra ad rálátást, és így tovább… majd egyszer csak azt veszem észre, hogy valami gyökeresen megváltozott bennem.
Mindez csoportban pedig hatványozott eredményeket képes hozni. Több olyan élményem is volt, amikor mások visszajelzései az alkotásomról, illetve saját visszajelzéseim mások alkotásairól olyan komplex válasszá álltak össze bennem, amire napokig csak rácsodálkozni tudtam. Azt próbáltam összerakni, hogyan történt, de nem tudtam. Talán az első ilyen alkalom után még ráfoghatnánk a véletlenre. De én, aki ezt már többször megtapasztaltam tudom, hogy ez nem véletlen. A felismerések, a tapasztalatok nagyon mélyen vernek gyökeret, és bizonyosságként kísérnek utamon.
Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a legmegdöbbentőbb rávilágításokat önmagamra valamilyen művészetterápiás feladattól, folyamattól kaptam. Ezek nélkül az élmények nélkül a mostani utam felénél sem tartanék.”
» Zsófi írása:„A művészetterápia számomra teljesen ismeretlen módszer volt korábban, azt gondoltam, hogy szépen kell tudni rajzolni vagy festeni, emiatt kicsit tartottam tőle.
A foglalkozások alkalmával megtanultam, hogyan fogalmazzak, amikor egy másik képről beszélek, megértettem, mit is jelent az, hogy amit mondok 50%-ban rólam is szól. Sokszor az életben rosszul érzem magam, ha kapok egy-egy negatív kritikát, mindent személyes sérelemnek tekintek és védekezni kezdek. Mostanában sokkal enyhébben és nyugodtabban élem meg ezeket a helyzeteket, nőtt az önbizalmam, amiben a művészetterápia sokat segített.
A terápia rávilágított olyan dolgokra, amelyek csak kvázi tudatosak voltak, vagy tudattalan működtek. Miután a személyes alkotások soha nem hazudnak, nagyon érdekes és tanulságos volt rájönni ezekre a tudatalatti működésekre.
Utoljára de nem utolsó sorban, minden alkalom után könnyebbnek éreztem magam, mintha megszabadultam volna egy mázsás súlytól, valószínűleg azért mert kirajzoltam, kifestettem, kiragasztottam vagy szobrászkodtam magamból a bennem lévő feszültséget…”
„Böbe indított egy diákcsoportot is, ahová a lányom is járt, aki 15 éves, tele tinédzserkori frusztrációkkal, kételyekkel, önbizalomhiánnyal. A terápiák során ő is rájött sok mindenre, hogy miért működik úgy, ahogy, és sokkal kiegyensúlyozottabb is lett. Anyukaként nagyon boldog voltam, hogy segíthettem neki megkönnyíteni egy kicsit ezt az amúgy mindenki számára nehéz időszakot.”
» Mit adott nekem a Művészetterápia? Gabi írása >>>
» Martina írása: Közelebb Önmagamhoz
“Sokan mondják, hogy ez a 2016-os év a lezárások, változások éve.
Ha szeretnénk, ha nem ez valóban így van.
Én is egy ilyen folyamatban vagyok benne.
Ebben az évben rég nem tapasztalt mélységeket éltem meg. Félelmek, kilátástalanság, zűrzavar és még kitudja mi. Stabilabb és nagyon labilis időszakok váltották egymást az év során. Dolgoztam magamon, de valami még akkor is vissza-vissza húzott.
Nyár óta éreztem, hogy valami kreatív dologgal foglalkoznék.
Nagyon vonzott, azt éreztem az valamiért tetszene és most jó lenne nekem meg a lelkemnek. Majd szeptemberben meghirdetésre került az Omniverzum Szabadegyetem művészetterápiás csoportja. Tudtam, menni akarok.
Közben odáig jutottam, hogy segítséget kértem, mert egyedül kevés voltam a megoldáshoz arra, ami akkor bennem zajlott.
Elkezdődött a csoport és minden alkalom egyre közelebb vitt tudattalanul is belső önmagamhoz.
Nagyon felszabadító élmény kirajzolni, ha úgy tetszik ki művészkedni magunkból az elakadásainkat, mindezt úgy, hogy nem kell Picassonak lenni. Jól érezni magunkat, miközben az ember lelke észrevétlenül gyógyul. Így tudnám röviden jellemezni.
Összességében azt mondhatom sokat kaptam és még kapok ezektől az alkalmaktól. Oldódást, más, illetve sok szemszögbőli rálátást a bennem zajló folyamatokra mind ezt egy kellemes és megtartó közegben.
Köszönöm, hogy ennek részese lehetek és lehettem.
P. Martina”
Alkotó Önismeret 