Zsófi írása, élményei a művészetterápiás programokon

„A művészetterápia számomra teljesen ismeretlen módszer volt korábban, azt gondoltam, hogy szépen kell tudni rajzolni vagy festeni, emiatt kicsit tartottam tőle.

A foglalkozások alkalmával megtanultam, hogyan fogalmazzak, amikor egy másik képről beszélek, megértettem, mit is jelent az, hogy  amit mondok 50%-ban rólam is szól. Sokszor az életben rosszul érzem magam, ha kapok egy-egy negatív kritikát, mindent személyes sérelemnek tekintek és védekezni kezdek. Mostanában sokkal enyhébben és nyugodtabban élem meg ezeket a helyzeteket, nőtt az önbizalmam, amiben a művészetterápia sokat segített.
A terápia rávilágított olyan dolgokra, amelyek csak kvázi tudatosak voltak, vagy tudattalan működtek.  Miután a személyes alkotások soha nem hazudnak, nagyon érdekes és tanulságos volt rájönni ezekre a tudatalatti működésekre.
Utoljára, de nem utolsó sorban, minden alkalom után könnyebbnek éreztem magam, mintha megszabadultam volna egy mázsás súlytól, valószínűleg azért mert kirajzoltam, kifestettem, kiragasztottam vagy szobrászkodtam magamból a bennem lévő feszültséget…”

„Böbe indított egy diákcsoportot is, ahová a lányom is járt, aki 15 éves, tele tinédzserkori frusztrációkkal, kételyekkel, önbizalomhiánnyal. A terápiák során ő is rájött sok mindenre, hogy miért működik úgy, ahogy, és sokkal kiegyensúlyozottabb is lett. Anyukaként nagyon boldog voltam, hogy segíthettem neki megkönnyíteni egy kicsit ezt az amúgy mindenki számára nehéz időszakot.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s